Rurrenabaque egy kisváros a Beni folyó partján; innen indulnak Madidibe a kalandvágyók  jungeltúrára. Reggelit vadászva találtunk egy Mossquito-Bar nevű kajáldát; a tulaj beszélt angolul, eredeti bolivian reggelit ettünk: sült marha, tükörtojás, sültbanán, rizs, kávé.

Majd elindultunk a partra, már ott voltak a hosszú facsónakok mentőmellényekkel felszerelve.  

Velünk volt még egy Maurice nevű indián, a fia, a sógora és egy szakácsnő. Ők fognak gondoskodni rólunk a három nap alatt a jungelben. Elképzelni sem tudtuk, mit fogunk majd enni...  Elindultunk Madidibe. A park akkora, mint Zala megye, néhol őslakos indián falvakkal,  ezekhez nem lehet bemenni, de láttuk a nyomokat. A sáros, sárga színű folyó akkora, mint a Tisza Szolnoknál;  felfelé összeszűkül és két sziklaszirt között rohan mint a veszedelem. Itt van a Nemzeti park bejárata, leadtuk az utaslistát, mert kifelé is el kell számolni a létszámmal.

Feljebb kiszélesedik az örvénylő vízfolyás és mindenhonnan apróbb folyók és patakok folynak belé; tele van zátonyokkal, szigetekkel. Közben a bozótosban láttunk tapírt, majd egy capibara párt a kicsinyeikkel, (a világ legnagyobb rágcsálója) süldőmalac méretű, de a formája, mint a tengeri malacé, olyan 40 kg-os kb.  

- és még valamiféle libaméretű vizimadarakat... - 4 órás motorozás után egy mellékágnál (Tuichi) vertünk sátor-tábort.  A part tele volt tapír-nyomokkal, mélyen besüllyedve a sáros, iszapos talajba. Maurice és fia először egy macsétával kivágta a parton a bozótost, h a sátrakat fel lehessen állítani.  

A lábunkkal elegyengettük a homokot és fél óra múlva már készen is volt a lakhelyünk, a jungel szélén, a sűrűbe nem is mertünk még bemenni. A cipőinket levéve dagonyáztunk a süppedő sárban. Apró, kis alig látható moszquitok lepték el a lábunkat, de a csípést nem éreztük azonnal, bezzeg utána... viszont rögtön pirosodni kezdett a helye. A szakácsnő legnagyobb meglepetésünkre olyan milánói spagettit főzött, h nem is gondoltuk. 8 felé mindenki elment a sátrába aludni és nyafogtak, h nincs levegő. 

A sötétség teljes, felettünk ragyog a Dél Keresztje, a fákon ezer szentjánosbogár villog; a csend és a sötétség körülölelt bennünket ...