A csapat reggeli után bevág az őserdőbe. Anti és Béla kint maradnak inkább a parton, pecázni. Mi a két vezetőnkkel: Ricoval és Maurice-vel bevetjük magunkat a jungelbe. Elég lassan lehetett haladni az előttünk ágakkal, lelógó liánoktól sűrűn benőtt esőerdőben. Maurice egy jókora macsétával vágta előttünk az utat. Sajnos állatokat nem sikerült megpillantani, de rengeteg érdekes növényt - köztük (krokodil-fát) láttunk. Viszont nem számítottunk a mossquitokra; rettenetesen összemartak mindenkit, hiába mondta a vezetőnk, használjuk a szúnyog-riasztókat. Észrevétlenül és kíméletlenül marták karunkat, lábszárunkat... Átkeltünk egy kisebb patakon, volt aki nem úszta meg száraz lábbal az átjutást.

Vezetőnk kissé eltévedt, így mi is körbe-körbe járkálva igyekeztünk rátalálni  a kivezető útra. Nagy nehezen meghallottuk a távolban a folyó hangját; arrafelé indulva végül jól elfáradva kitaláltunk a sűrűből.  A 98 fokos páratartalom  miatt igencsak megizzadva, szomjasan értünk ki a táborhoz; ahol a szakácsnő - mivel is? - egy jégkockával behűtött, isteni limonádéval várt bennünket!  Csak találgatni tudtuk, a jungel közepén honnan szerzett jeget? 

 Nem sok sikerrel jártak a fiuk sem a pecázást illetően, egy árva kis harcsát sikerült csak fogniuk, amit a szakácsnő fia este meg is sütött. Közben elkészült az ebéd is; mindenki éhesen vetette magát a kajára, amit a homokba rakott, óriási falevekre terítettek.  Állítom, h ilyen jóízűt régen ettünk, mert mindenki megette az utolsó cseppig, ami a tányérján volt. Csodák csodájára semmi bajunk nem lett, (hasmenés) pedig a sáros folyóból hozott vízben mosogatott el a szakácsunk...

Délután felcsónakáztunk a zúgóhoz, ahol pár bátor ember: Zsóka, Tünde, Anti, Rico - óvatosan bemerészkedtek a sárga, iszapos, gyors sodrású vízbe; de előbb köveket dobáltak maguk elé, a fenéken lapuló édesvízi tüskés ráják miatt, elijesztve azokat.  A zúgón aztán szépen leereszkedtek egymás után a táborig; fejük felett összeért a fák lombja, akár a baldachin... Estig többször bemenekültünk a folyóba, a kíméletlenül csípő mossquitok elől. Ezen az éjszakán kicsit jobban aludtunk a kemény, levegőtlen sátorban.

A szomszédaink: Béla és Mariann  nagyon szenvedtek, mert nekik még szúnyoghálójuk sem volt; viszont a vérszívók miatt kénytelenek voltak teljesen lehúzni a zipzárt; így aztán levegő sem jutott be... hasonló egy forró szaunához !