A délelőtt lötyögéssel telt. Szemerkélt az eső, de legalább a mellettünk lévő fákon 6 db ara-papagáj várta, h kisüssön a nap. Ezeket fényképeztük, meg egy kisméretű pávát.

Közben lebontottuk a tábort, majd ebéd után elindultunk  felfelé a folyón… Másfél órás hajózás után kikötöttünk egy nagy szigeten. A part kb 10 m magas volt, csak létrán lehetett felmászni, de a többit az agyagba vájt lyukakon át mászva,  gyökerekbe kapaszkodva kellett  megtenni.

A szigetet 60 éve egy francia vette meg; Ő már nem él, de az örökösök fenntartják az épületeket egy odaköltöztetett család segítségével. Láttunk kávé- és mangófát, csirkéket és a fából készült épületeket. És végre – kapucinus majmokat a fákon!

– Volt egy szép nagy, belső tó stéggel, enyészet-szagú az egész, de a tóban „állítólag” óriáskígyó él… 

Innen a túlparton lefelé indultunk.  Egy helyen kikötöttünk és ismét befelé haladtunk a sűrű jungelba. A kísérőnk  összeterelt minket és óvatosan elindultunk befelé a sűrűbe. Egy nagy konda vaddisznó jött szembe velünk. Mire láthattuk volna őket, megálltak a bokrok mögött, a kanok ádázul csattogtatták a fogaikat innen is onnan is. Ekkor mindenki bekapcsolta a kamerát, fényképezőgépet és a  – klitty – klatty, nyikk- nyekk – hangra megugrott az egész csürhe…

A kb 40 disznó, nagy zajjal menekült vissza az őserdőbe, csak távolabbról sikerült megpillantani őket  egy pillanatra. Később találtunk egy kakaó-fát; termése szép, narancsárga,  rögbi formájú.  Utána indultunk a függőleges agyagfal felé, ahol az ararák laknak. Már késő délután volt, ezért nem mentünk  papagáj-nézőbe (majd holnap; magnana), hanem egy lapos zátonyon kikötve ismét felvertük a sátrainkat.

De előtte még a folyón láttunk a homokpadon sütkérezve egy szép, két méteres kajmánt. Elég közel engedett magához, így mindenki jó képeket és filmet tudott csinálni róla. Kitátotta a nagy száját is, aztán megunta és csendesen az egyre közelebb sodródó csónak elől a vízbe csúszott.

Vacsora után szép volt a naplemente, de 8 körül levertség, tompaság lett úrrá rajtunk és bevonultunk aludni a sátrakba.  – na azt nem lehetett… Állt a levegő és nem sokra rá mennydörgés, villámlás, kitört a zápor. A kísérőnk szegény rosszul lett (valami gyomorbaja volt  szegénynek); beültek ketten a csónakba, kitettek nekünk pár mentőmellényt és elindultak vissza, a 2 órányira lévő városkába orvoshoz. (sötétben, viharban a zúgó folyón, egy szál fejlámpával)… Éjjel kétszer is kimentünk sátrat igazítani, de úgy beáztunk, mint az ürgék; mindenünk csurom víz lett.  Már alig vártuk, végre rendes ágyban lehessünk ismét.